Tüntetnek a közoktatási szakszervezetek június 3-án, a pedagógus napon!(1352 olvasás)

2012.05.15., 08:08

FEL KELL LÉPNÜNK ÉRDEKEINK VÉDELMÉBEN! MINDEN KOLLÉGÁT, SZÜLŐT, ÉRDEKLŐDŐT VÁRUNK! Akcióegységben tüntet a közoktatásban érdekelt öt ágazati szakszervezet június 3-án a pedagógus napon.

A  KÖZOKTATÁS  VALAMENNYI  DOLGOZÓJÁHOZ!

Kedves Kollégáim!

 Eljutottunk odáig, hogy kimondjuk: ELÉG VOLT!

     Nem hagyjuk tönkretenni az oktatást, nem hagyjuk tönkretenni gyermekeink, unokáink jövőjét!

     A társadalom, a szülők jelentős része nem ismeri az oktatás jelenleg zajló átalakításának gyermekeiket hátrányosan érintő következményeit. Azok viszont, akik az elmúlt másfél év oktatással kapcsolatos eseményeit figyelemmel kísérték, joggal várják a pedagógustársadalomtól, szólaljon meg végre! Hiszen mégiscsak mi vagyunk azok, akik szakmai véleményt mondhatunk a tervekről.

     Ezért óriási a felelősségünk! Hallgatunk csendben, vagy kiállunk a tanítványainkért és magunkért, a közoktatásért, Magyarország jövőjéért?!  

     A minőségi társadalom alapja a minőségi közoktatás. A színvonalas, a XXI. század követelményeinek megfelelő közoktatáshoz minden gyermeknek joga van. A mindenkori hatalomnak pedig kötelessége, hogy ezt biztosítsa. 

     Ezért már nem kérjük, hanem követeljük a köznevelési és a szakképzési törvény bevezetésének egy évvel történő elhalasztását!

     Követeljük, hogy a szakszervezetekkel és a szakmai szervezetekkel azonnal kezdődjenek el az érdemi szakmai tárgyalások, amelyeknek eredménye egy korszerű, a XXI. század kihívásainak is megfelelő oktatási rendszer legyen! 

     Követeljük, hogy a költségvetésben ne csak a stadionépítésekre, ne csak szobrok áthelyezésére, közterületek nevének megváltoztatására legyen pénz!

     Követeljük, hogy a közszférában dolgozók, a pedagógusok, az oktatató-nevelő munkát segítő alkalmazottak 2013. január 1-jétől 20 százalékos keresetnövekedésben részesüljenek!

     Követeljük, hogy a 2013. év bértárgyalásai azonnal induljanak el!

     Nincs tovább türelem, nincs tovább megértés!

     Az idei pedagógusnapon sem ünnepelhetünk. Újra az utcára kell vonulnunk! Mindenkinek el kell mondanunk, ha a közoktatásban és a szakképzésben tervezett változtatásokat végrehajtják, jóvátehetetlen károkat okoznak!

     Ezt a felelősséget átérezve és egyben ennek a felelősségnek a terhével kérem, hogy csatlakozz a szakszervezetek demonstrációjához. Biztasd erre munkatársaidat, a szülőket és mindazokat, akik hasonló felelősséggel gondolkoznak a magyar közoktatásról!

     Mutassunk példát arra, hogy mi, pedagógusok készek és képesek vagyunk a társadalmi összefogás motorja lenni!

 Mindenkinek fel kell lépnie saját érdekei védelmében!

Nem várhatja senki,

hogy mások védjék meg jogait, ha ő maga semmit nem tesz érte!

 Találkozzunk 2012. június 3-án, 10 órakor az V. kerület Jászai Mari téren,

ahonnan közös sétával vonulunk 11-kor a Szalay utcába,

az Emberi Erőforrás Minisztériuma elé.

Kedves Kollégáim!

  Mi vezetett idáig? Pontosan egy évvel ezelőtt a közoktatás terü­letén működő pedagógus-szakszervezetek tüntetésre hívtak Ben­neteket. Követelésünk legfontosabb eleme az volt, hogy a közok­tatás átalakításának kormányzati elképzeléseiről végre kezdődje­nek el az érdemi tárgyalások a szakszervezetek és az oktatási ál­lamtitkárság között.

     Akkor, 2011. június 5-én, a pedagógusnapon tízezren – okta­tási dolgozók, szülők, civil szervezetek képviselői – ott voltunk a Szalay utcában, hogy követelésünknek nyomatékot adjunk. A hatalom akkor nem vette komolyan csendes, méltó­ságteljes meg­jelenésünket, sőt a jelenlévőket még meg is sér­tette azzal, hogy azt állította: nem is tudják, miért vannak ott, valószínűleg csak az ingyenbusz, az ingyen pesti kirándulás von­zotta őket.

     Az érdemi tárgyalások azonban elmaradtak, így a szak­szer­ve­zetek és a szakmai szervezetek bevonása nélkül ké­szült el a köz­nevelési és a szakképzési törvény.  Mára mindenki szá­mára világossá válhatott, hogy mindkettő súlyosan gyermek- és pedagógusellenes.

     Nem lehet támogatni azt a reformot, amely a tankötelezettsé­get 16 évben állapítja meg, ezzel – a közoktatás irányítóinak szá­mítása szerint is – sok ezer pedagógus elbocsátását tervezi.

     Nem lehet támogatni azt a tervet, amely az általános iskolát végzett tanulók felét a hároméves szakképzésbe kívánja irányí­tani, ahol a közismereti tárgyak aránya nem haladhatja meg a 33 százalékot. Ezzel esélyt sem ad arra, hogy ezek a gyerekek való­ban jól képzett szakmunkások legyenek, szakmát válthassanak, vagy valaha is sikeres érettségi vizsgát tegyenek.

     Nem lehet támogatni azt az elgondolást, amely a gimná­ziumi férőhelyek jelenlegi számát 40 százalékkal csökkenteni kívánja, ezzel csak a kiváltságos tanulóknak biztosítva olyan középiskolát, ahonnan felsőoktatási intézménybe juthatnak.

     Nem lehet támogatni olyan törvényt, amely a szükséges feltéte­lek megteremtése nélkül, hároméves kortól minden gyer­mek számára kötelezővé teszi az óvodát, csak­úgy, mint a na­gyobbaknak az egész napos iskolát.

     Nem lehet támogatni olyan törvényt, amely a sokat emlege­tett pedagógus-élet­pályamodellt elfogadhatatlan minősítési rendszer­rel párosítja. A minősítés szem­pontjai nemcsak a szak­mai alkal­masságot, hanem a megbízhatóságot, az eddig még nyilvános­ságra nem hozott etikai szabá­lyok betartását is számon kérik.  Ugyan­akkor egy szót sem szól a több diploma, a szakmai tovább­képzések elismeréséről. Az ígért magasabb keresetért cserébe a peda­gógus 40 órás heti munkaidejének 80 szá­zaléká­val az intéz­ményvezető rendelkezik majd, aki bármilyen peda­gógiai feladat­tal, akár napközis foglalkozás vezetésével is meg­bízhatja. A bur­kolt óraszámemelés, a munkaterhek radikális növelése lesz az alapja az egész napos iskola megvalósításához szük­séges pedagógus­létszám megállapításá­nak. Ez azonban azt is je­lenti, hogy sok kollé­gánk válik munkanélkülivé. Minden két kötelezőóraszám-emelés 11 ezer pe­dagógusálláshely megszű­nését jelenti. Mivel a techni­kai létszámot a törvény az intéz­mény pedagóguslétszámához köti, ebből következik, hogy technikailétszám-csökkenés is várható.

     A közoktatás rendszerének központosí­tása adja meg a lehetősé­get arra, hogy a kormányhivatalok intézmé­nyeket von­­­­has­sanak össze, zárhassanak be, pedagógusokat és az ok­tató-ne­velő munkát segítő alkalmazottakat bocsáthas­sanak el.

A kormány a pedagógusok jelentős béremelésére ígéretet tett. Ám egyre gyak­rabban csak azt a homályos magyarázatot halljuk, hogy az ország jelenlegi és prog­nosztizálható gazdasági helyzete erre most nem ad lehetőséget, de ha fellendül a gaz­daság, lesz fizetésrendezés. A béremelés bevezetésének határ­idejét folyama­tosan módosítják, mert nem merik kimondani, hogy a több ezer elbocsátott pedagóguson megtakarított pénz lesz a fedezete ígé­retük betartásának.

     A komoly tartalmi kifogások mellett ma a legnagyobb prob­lé­mát a törvény technikai végrehajtása jelenti. A tény az, hogy hiá­nyoz­nak a végrehajtási rendele­tek, amelyek elenged­hetet­lenek a törvé­nyek értelmezéséhez, végrehajtásához.

     Hiányzik továbbá a közoktatási intéz­mények fenntartó vál­tá­sá­­nak részletes kidolgozása. Nem álltak fel a járási kor­mány­hiva­talok, még parlamenti döntés sem született a járások­ról. Az át­gondolat­lan tervekre jellemző, hogy az április vé­gén megje­lent Széll Kálmán 2.0 Tervben – a köznevelési  tör­vény­ben le­írtak­kal el­lentétben – az intézmények üzemeltetése a hely­ható­­sá­gok feladata lesz. Arra vonat­kozóan azonban, hogy az ön­kor­­mány­­zatok az eddig kapott állami normatíva nélkül miből fog­­ják az épületek karbantartását, felújítását, közüzemi számláit finan­­szí­rozni, nincs egyértelmű, az önkormány­zatokkal is egyez­­tetett döntés.

     Ezzel az elgondolással dőlt meg az államosítás legfontosabb indokaként han­goztatott érv: „így lesznek azonosak a fel­tételek valamennyi közoktatási intéz­ményben, így lesz esélyegyenlő­ség”. A gazdag önkormányzatok számára ez majd nem okoz gondot, sőt még arra is lehető­séget kínálnak számukra, hogy saját for­rás­ból bővítsék az intézmények központi tantervben előírtakon felüli kínálatát.

     A több mint egy éve tartó tervezgetés, törvénygyártás eredmé­nye lesújtó. A köz­oktatásban dolgozók több mint egy éve bi­zonytalanságban élnek, nem tudják, hogy megmarad-e az iskolá­juk, kollégiu­muk, egyszóval a munkahelyük. Ma a mun­kahely elvesztésétől való félelem a legaggasztóbb. Erkölcstelen és eti­kátlan, hogy a napi megélhetési gondokkal küsz­ködőktől azok várnak és követelnek magas színvonalú munkát, akik nem tudják, mi­lyen létbizonytalanságban élni, és  nem tudják, milyen a kifi­zetetlen számlák nyomasztó gondjával szembesülni.

     A magyar közoktatásért, a gyermeke­kért érzett felelősség újra arra kényszerít bennünket, hogy nem­tetszésünknek az utcán ad­junk hangot! A szakszervezetek a tervezetekről a tárgyaló­asztal mellett sze­rettek volna egyeztetni, mert mindannyi­unk közös ér­deke a színvonalasan működő közoktatás.

     A Pedagógusok Szakszervezete soha nem állította, hogy a közoktatás, a szak­képzés rendszerén nem kell változtatni, jobbí­tani. Az elmúlt másfél évben a dön­téshozókhoz folyamatosan eljuttattuk a tervezetekkel kapcsolatos szakmai véle­ményünket. Számtalan esetben kezdemé­nyeztünk személyes konzultációt, egyez­tetést, tartva magunkat a PSZ alapelvéhez, hogy a dolgok­nak a tárgyalóasztalnál kell eldőlniük.

     Ma is készek vagyunk arra, hogy kriti­kai észrevételeink mel­lett konstruktív, a rendszer jobbítását szolgáló javaslatainkat megosszuk az oktatás irányítóival. A kö­zös érdek ez!

             Budapest, 2012. május 15.       

                                                                                                             Kollégális üdvözlettel:

                                                                                                              Galló Istvánné elnök