Közoktatásunk a számok tükrében

2009.04.08., 02:41

Óvodás gyermekek, tanulók száma a közoktatásban (1960-2009)

Forrás: OKM Oktatási évkönyv

Főállású pedagógusok száma, a nők aránya a közoktatásban (1960-2009)

*A vastagon szedett számok a nők százalékos arányát mutatják.                                                                     

Forrás: OKM Oktatási évkönyv

A számok önmagukban is sok mindent elmondanak, ám ha a statiszti­kai adatok mögötti folyamatokat reálisan akarjuk értékelni, akkor nem elég csak a számokra figyelni. Különben megtévesztő, torz követ­kezteté­sek­hez jutunk. Jól tudjuk, hogy a közoktatásban zajló folyamatokat alapvetően befolyá­solja az oktatás társadalmi és gazdasági környezetének alaku­lása. A fi­atalabb korosztályok létszámának változása, valamint az olyan társa­dalmi je­lenségek, mint a szegénység növekedése vagy a deviancia különböző for­máinak terjedése, a családi kötelékek lazulása, a több­ség és a kisebbsé­gek közötti kapcsolatok alakulása vagy a különböző tár­sadalmi ré­te­gek közötti különbségek növekedése közvetle­nül érzé­kel­he­­tőek az iskolákban, és hatnak az oktatáspoli­tika céljaira is.

A gazda­sági növekedés üteme befolyásolja a közokta­tás működteté­sé­re és fej­lesz­tésére fordítható erőforrások nagyságát épp­úgy, mint azok a dön­­tések, amelyeket a társadalom a megtermelt javak el­osztásáról hoz. Az ál­lam­­háztartás egyensúlyának za­varai a közszféra egészét, ezen belül az ok­ta­tást is érintő megszo­rító intézkedésekhez vezettek többször is az el­múlt fél év­században. Ezt követően pedig szükségessé váltak a felzárkóz­ta­tó lé­pések, korrekciók. Nem szüksé­ges a sort folytatni ah­hoz, hogy lás­suk: akár a közoktatási rendszer­ben zajló folyamato­kat, akár a be­folyá­so­lásukat célzó kormány­zati politikákat próbál­juk feltárni és megérteni, ele­meznünk kell a társadalmi és gazdasági környezetben zajló változásokat is. Mi­vel mindannak, ami az oktatásban történik, általában évek vagy év­tize­dek múlva jelentke­zik a hatása, különösen fontos e terüle­ten a jövőről va­ló gon­dolkodás. An­nak a szemléletnek az erősödése, amely ­szerint az oktatás a jö­vő gaz­dasági ágazata, előrelátó befektetés, körül­tekintő tervezés, egy­szóval gon­dos­kodás nemcsak a holnapról, hanem elsősor­ban a holnap­utánról.

A fenti, fél évszázadra visszatekintő adatok összevetése a közok­ta­tás­ban zajló folyamatokkal hosszabb tanulmányt igényelne. Most azon­ban csak néhány jelenség bemutatására van lehetőség.

A negatív demográfiai folyamatot, a gyermeklétszám csökkenését az ál­talános iskolai adatok mutatják be reálisan, hiszen a tankötelezett­ség az el­múlt fél évszázadban erre a korosztályra volt teljes körűen érvé­nyes. (A tankötelezettség 18 éves korra való feleme­lése csak az ezredfor­duló után lé­pett hatályba.) Sajnálatos, hogy az 1960/61-es közel másfél mil­liós csúcs ma már majdnem a felére esett vissza (a 2008/2009-es tanévben 795 482). Ezt a létszámcsök­kenést a kilencve­nes évek közepéig többé-kevésbé ellen­súlyozta a középfokú oktatás expanziója. Azóta azonban az összlét­szám is folyamatosan egyre kisebb. Az utóbbi években már a gim­náziumokban és a szakközép­isko­lákban is tetten érhető a tanulólétszám-­csökkenés, ame­lyen a tanköte­lezettség 18 évre emelkedése és a nulladik évfolyamok meg­jele­nése ugyan enyhít valamit, de a folyamatot nem állítja meg.

A tanulólétszámokhoz kapcsolódóan fontos megjegyezni azt is, hogy miközben jelentős a nominális csökkenés, a hátrányos helyzetű gyermekek aránya viszont jelentősen emelkedett, ami a nevelési-okta­tási intézmé­nyek feladatellátását, a pedagógusszükségletet is jelentősen befolyásolja.

Az általános iskolában tanító pedagógusok létszáma a hatvanas évek elejétől a kilencvenes évek elejéig folyamatosan gyarapodott, ami köz­oktatásunk átalakulásával, fejlesztésével, a napközis ellátás bővítésével hozható össze­füg­gésbe. Az 1990/91-es tanévtől máig azonban több mint húsz­ezer­rel apadt ez a létszám. Miközben a 2006/2007-es tanévig folya­­matosan növe­kedett a középiskolában tanító pedagógu­sok aránya (ex­­pan­zió, az idegen­nyelv-oktatás bővülése, informatikaokta­tás, csoport­bon­tá­sok stb.). Napja­inkban már a középis­kolai területen is el­kezdődött a pe­da­góguslétszám-csök­kenés, amely részben a kötelező óraszámok meg­eme­lésével (2007/2008-as tanévtől heti 20-ról 22 órára) függ össze.

Az óvodai ellátás az elmúlt fél évszázad első felében jelentősen bővült, amit egyaránt mutat a gyermekek és az óvodapedagógusok létszámának ala­kulása. Az elmúlt öt évben azonban visszaesés tapasztalható: a gyer­mek­lét­szám szinte változatlan volt, miközben e területen is megkezdő­dött a pe­dagó­guslét­szám-csökkenés, pedig itt nem volt kötelezőóraszám-vál­to­zás. A jelenség nyilvánvalóan a csoportlétszámok emelésével van összefüggés­ben.

Az elmúlt fél évszázad legstabilabb folyamata a pedagóguspálya el­női­e­sedése, amely szorosan összefügg a pálya presztízsével, a bérek ala­ku­lá­sá­val. Ez a folyamat nem azért negatív jelenség, mert a nők ros­szabb pe­da­­gó­gusok, mint a férfiak, hanem azért, mert a mai gyerme­kek jelentős ré­sze cson­ka családban nevelkedik, és apával, fér­fival alig áll kap­cso­lat­ban. Már­­pedig a kiegyensúlyozott nevelés­hez nőre és férfira egyaránt szük­ség van.

Az óvodai területen hosszú idő óta 100%-os a nők aránya. A statiszti­kai adatok szerint itt először 1995/96-ban bukkan­nak fel férfiak. Ám a férfi óvodapedagógusok aránya ma is csak 0,2%. Markáns a nők arányának folyamatos növekedése az általá­nos iskolában (1960 - 62,8; 2009 - 87,4%) és a gimnáziumban (1960 - 42,3; 2009 - 71,2). Bár az egyéb isko­la­típusokban is tetten érhető ez a folyamat. Már a pedagóguspályára való je­lent­kezésnél is kimutatható ez az aránytorzulás, amelyet a pályára ke­rü­lés és a pályaelhagyás még tovább torzít.

A megszorító intézkedések, amely­­eknek a folyamata elindult, de még mesz­sze nem fejeződött be, tovább ront­ják ágazatunk helyzetét. Ismételten felerő­södik a gyermeklétszám csök­kenése, amely nyilvánvalóan ki­hat a pedagógusok foglal­koztatottságára. Ráadásul a pálya presztízsének alakulását is negatívan érinti, hiszen egyre távolabb tolja az „Új tudás"-programban megfogalmazott célok eléré­sét: olyan közokta­tási reformot végrehajtani, amely egy­szerre növeli az oktatás színvona­lát és javítja a pedagógusok élet- és mun­ka­körülményeit.

Á. A.